Azok a borongós reggelek...

Vajon tényleg létezik olyan, hogy egy szülőnek "meg se kottyan" gyermeke óvodakezdése? Hogy már az első naptól kezdve gördülékenyen megy minden? Vagy inkább arról van szó, hogy a kezdeti nehézségek a mindent elvakító szép emlékek homályába vesznek? Mindenesetre bennem elevenként él mindhárom gyermekem első óvodai napja...

Első alkommal el sem tudtam volna képzelni, hogy ne én kísérjem gyermekem első lépéseit az óvoda felé. Hiszen ki más tudná ezt nagyobb odafigyeléssel végezni - gondoltam én - mint az anya, aki eddig is jóban-rosszban a gyermeke mellett volt. Látni akartam, hogy hogy baktat majd felfelé az óvoda lépcsőin, hogy hogy nyúl majd a kilincs után. Látni szerettem volna, ahogy megkeresi kis szekrényét és zsákját, követni kis arcának minden rezdülését, amikor kitárul előtte az óvodai csoportszoba ezer játéka, dísze és talánya, hogy aztán egy életre szóló emlékként őrizhessem. Hát őrzöm is... Amire még emlékszem, hogy harmadik nap feladtam, és ekkortól férjemmel együtt indult útjára kis óvodásunk, puha meleg kezét édesapjáéba burkolva. Hitetlenkedve néztem, hogy férjem szinte negyed órán belül már otthon is volt. Kérdő tekintetemre csak annyit mondott:
"Hát persze, hogy bement." Így volt az elsővel.

A másodiknál - gondoltam - már sokkal egyszerűbb dolgom lesz. Ő már ismeri az óvodát, hiszen a testévérét nap mint nap kísérte. Ismeri az óvónőket és a dadusokat is, sőt már a gyerekek között is sokan ráköszönnek. Meg aztán a másod-szülöttek közismerten sokkal felszabadultabbak, közvetlenebbek, és jobban veszik az akadályokat. Hát így természetes - gondoltam én - hogy senki más nem kísérheti óvodába első nap, csakis én. ... Az ebben a csoportban kialakult szokás szerint, beülhettem a terembe, és ezzel nem is volt gond. Ahogy azonban indultam volna kifelé, a gyerekemet mintha kicserélték volna! Sírt, könyörgött, ordított, hogy ne hagyjam ott... Mintha nem is ő lenne... Itt is kudarcot vallottam, és hetekig kerültem az óvodát.

Mire elérkezett az idő, hogy a harmadik is belépjen az óvoda falai közé, már tudtam, hogy ezt Apára kell bízni. Apára, aki nagy és erős, és aki tudja, hogy az óvoda jó dolog.

:)