Lehet így is...

Emlékezetes élményben volt részem egyik reggel...
Egy édesanya sietős léptekkel ment át az iskola udvarán, gyakran hátrafordulva, mosolyogva integetett, köszöngetett kis elsős gyermekének, aki az osztály ablakából tett ugyanezt. Az anyukát utolérve ráköszöntem, majd a mosolygós-sietős-integetős menetét szóvá téve, rákérdeztem:
- Hogy sikerült az iskolakezdés? Sikerült a fiadnak megszokni az új környezetet?
- Igen, nagyon is! - mondja ő.
- Csak még a reggeli búcsú kicsit nehéz? - kérdeztem én, hogy választ kapjak a véget nem érő búcsúra.
- Ja, nem. Ez csak amolyan BOLDOGSÁG rituálé.

Ez igazán szíven ütött. Az óvodánkban is vannak gyerekek, akik éveken keresztül ragaszkodnak az integetéshez. A gyerek a teraszon várja, hogy még egy utolsót intgethessen, ezáltal téve teljessé, és véglegessé a búcsút, a délutáni viszontlátásig. A szülők is szaladnak ilyenkor, hogy minél előbb odaérjenek az utca adott pontjára, ahol éppen szabad rálátás nyílik az óvoda erkélyére, hogy még csemetéjüknek egy utolsót integethessenek, majd útjukra indulhassanak mindketten. Számomra ez a "kötelező" forma mindig is idegen volt. Talán mert félnék, hogy a gyerekem nem fogja elfogadni, hogy egyszer eljön az utolsó integetés, az utolsó búcsúszó. Félnék attól, hogy utánam kiált: "Anya, ne menj el." - Akkor mit éreznék?!?

Csodálatos volt látni, hogy vannak szülők, akik félelem híján, mosolygós boldogsággal tudnak búcsúzni, mert ebben is látják a szépet és az összetartozást. Tanuljunk tőlük...

Beszéljünk az óvónőkkel is

Sokszor elképezljük, hogy hogy is fogjuk gyerekünket az óvodai élethez hozzászoktatni, mielőtt azonban konkrét terveket szőnénk, mindenképpen egyeztessük a lehetőségeket a választott óvoda óvónőivel, mert ahány óvoda (sőt, ahány óvodai csoport!), annyi szokás...

Az alábbiakban azokat a témákat gyűjtöttem össze, amikről mindenképpen tájékozódjunk!

1. Az óvoda napirendje

• Hány órára kell mindenképpen beérkezni az óvodába?
  A legtöbb óvodában ez a reggeli étkezés után kezdődő foglalkozást megelőző 15-20 percre esik, hogy gyermekünk jó eséllyel be tudjon kapcsolódni a azokba.


• Mikor és meddig reggelizhetnek a gyerekek?
  Jellemzően 9 óráig kell a kis óvodásoknak az óvodai reggelit elfogyasztani, így ha nagyon későre toljuk az érkezés idejét, akkor mindenképpen szánjunk otthon időt arra, hogy gyermekünk nyugodtan, teli hassal kezdhesse a napot.

2. A beszoktatás rendje

• Hány nap/hét a beszoktatás időszaka?
  Ez is változó. Van ahol csak pár napot hagynak, és van, ahol ez akár 2-3 hétre is kitolódik. Természetesen a gyermek viselkedése is befolyásolhatja ezt, de tapasztalataim szerint mindeképpen érdemes egy két hetet rászánnunk.


• Bemehetünk-e majd?
  Tisztázzuk, hogy bemehetünk-e gyermekünkkel az első pár nap a csoportba, és hogy ott mennyi ideig tartozkódhatunk. Vannak óvodák, ahol kimondottan kijelölnek egy helyet a szülőnek, ahol tartózkodhat, és ha nagyon keresni kezdi a szülőjét a gyerek, akkor ide beüzennek neki, hogy kijöhet.


• Mit lehet vinni otthonról, ami esetleg segíti a ráhangolódást?
  Sok gyereknek van kedvenc kabalája, játéka, ami segítheti őt abban, ha magával viszi a csoportszobába. Általában 1-2 játék bevitelét engedik az óvónők, annak épségének megőrzését azonban természetesen nem tudják garantálni.

3. Már beiratkozásánál kérdezzünk rá arra, hogy van-e arra lehetőség, hogy még a beszoktatás ideje előtt körbenézzünk az óvodában akár gyermekünk nélkül, akár gyermekünkkel. Mert sokat segíthet az, ha már az első nap visszaköszön néhány ismerős dolgok...

• Sok óvodában van már nyílt nap, amikor a csoportszobákba is be lehet menni, és az óvónőkkel is személyesen meg lehet ismerkedni. Ennek lehetőségét ne hagyjuk ki!


• A nyár utolsó napján sok óvodában játszós délelőttöt szerveznek a kezdő ovisok számára. Ennek keretein belül a kisgyerek szülei kíséretében ismerheti meg az óvodát, a csoportszobát, a játékokat.

És természetesen mindig adjunk és kérjünk személyes visszajelzést az óvónők számára, hogy mi mit tapasztalunk, illetve hogy ők hogy látják gyermekünk beilleszkedését.

Felkészülés az óvodára

Bár az óvodai beszoktatás időszaka életem egyik legnagyobb kihívása volt, mégis megfogalmazhatunk pár aranyszabályt, amelyek felkészítik a gyerekeket, és a szülőket is (!) az óvodakezdésre. Nézzünk néhányat ezekből:

1. Első lépésként szokjuk a gondolatot, hogy bár gyermekünk mintha csak tegnap született volna, mégis óvodába fog járni. Örüljünk neki, hogy már ilyen nagy, és hogy egy új világ nyílik meg számára. Kipróbálhatja magát egy kis közösségben, ahol számos új dolgot fog megtanulni. Ezek az első önálló lépései, amelyeket a mi segítségünkkel, de a jelenlétünk nélkül fog már megtenni.

2. Gondoljuk végig az új napirendet, mert a rendszeresség egyben biztonságot is jelent majd a gyermek számára:

• Tervezzük meg a reggeleket, hogy hánykor fogunk kelni, hogy legyen idő még egy nyugodt közös reggelire, és hogy nyugodtan, mindent összerendezve tudjunk indulni.
• Gondoljuk végig, hogy hogy megyünk majd az óvodába? Az őszi reggeli közös séták gyönyörűek lehetnek, és nagyon jó beszélgetésekre adhatnak alkalmat, az első hetekben nálunk viszont célravezetőbb volt az autó választása, hogy a reggeli búcsút ne nyújtsuk túl hosszúra.
• Döntsük el előre, még az óvodai év kezdete előtt, hogy hány órára megyünk gyerekünkért. Kiscsoportban jó minden nap ugyanahhoz az időponthoz tartani magunkat, mert a kisgyerek még nem tesz különbséget a napok között. Ha szeretnénk, hogy ott aludjon a gyerekünk délután, akkor jó minél előbb erre a rendszerre ráállni.
• Amikor meg gyermekünkért megyünk az óvodába, utána mindig hagyjunk legalább egy órát arra, hogy csak rá figyeljünk. Hallgassuk meg élményeit, gondolatait, legyen ez ünnep, hogy megint együtt lehetünk. Töltsük fel gyermekünk kis tartályait, hogy másnapra is legyen tartaléka.
• És tervezzük meg az estéket is, aminek titka, hogy hagyjunk időt mindenre. Nyugodt fürdésre, vacsorára, fogmosásra, és persze a kihagyhatatlan esti mesére...

3. Már az óvoda megkezdése előtt beszélgessünk vele az óvodáról és az óvodai életről. Remek gyerekkönyvek lehetnek ebben segítségünkre, amelyek rövid kis történetekben dolgozzák fel - GYEREKSZEMMEL - az óvodával járó újdonságokat. Érdemes ezeket a történeteket már egy-két hónappal az óvodakezdés előtt olvasgatni. Utána hagyjunk időt arra is, hogy kisgyerekünk kérdezhessen, elmondhassa véleményét, gondolatait, félelmeit. Ezek a könyvek:

• Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok!
• Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
• Bartos Erika: Anna és Peti - Irány az óvoda!
• ... (további könyveket keresek és várok!)

Fontos aranyszabály azonban, hogy találjuk meg a középutat. Hagyjunk mindig alkalmat a beszélgetésekre, akár minden nap azonos időszakban keríthetünk 5-10 percet arra, hogy tudatosan beszélgessünk az oviról, de figyeljünk oda arra is, hogy ne terheljük ezzel gyermekünk minden percét.

A sikeres felkészülés már fél siker ahhoz, hogy a Nagy Napon a gyerekünk már tudja, hogy mi fogja az óvodában fogadni, és hogy mi is nyugodt szívvel, szeretettel engedjük Őt óvodai útjára...

Azok a borongós reggelek...

Vajon tényleg létezik olyan, hogy egy szülőnek "meg se kottyan" gyermeke óvodakezdése? Hogy már az első naptól kezdve gördülékenyen megy minden? Vagy inkább arról van szó, hogy a kezdeti nehézségek a mindent elvakító szép emlékek homályába vesznek? Mindenesetre bennem elevenként él mindhárom gyermekem első óvodai napja...

Első alkommal el sem tudtam volna képzelni, hogy ne én kísérjem gyermekem első lépéseit az óvoda felé. Hiszen ki más tudná ezt nagyobb odafigyeléssel végezni - gondoltam én - mint az anya, aki eddig is jóban-rosszban a gyermeke mellett volt. Látni akartam, hogy hogy baktat majd felfelé az óvoda lépcsőin, hogy hogy nyúl majd a kilincs után. Látni szerettem volna, ahogy megkeresi kis szekrényét és zsákját, követni kis arcának minden rezdülését, amikor kitárul előtte az óvodai csoportszoba ezer játéka, dísze és talánya, hogy aztán egy életre szóló emlékként őrizhessem. Hát őrzöm is... Amire még emlékszem, hogy harmadik nap feladtam, és ekkortól férjemmel együtt indult útjára kis óvodásunk, puha meleg kezét édesapjáéba burkolva. Hitetlenkedve néztem, hogy férjem szinte negyed órán belül már otthon is volt. Kérdő tekintetemre csak annyit mondott:
"Hát persze, hogy bement." Így volt az elsővel.

A másodiknál - gondoltam - már sokkal egyszerűbb dolgom lesz. Ő már ismeri az óvodát, hiszen a testévérét nap mint nap kísérte. Ismeri az óvónőket és a dadusokat is, sőt már a gyerekek között is sokan ráköszönnek. Meg aztán a másod-szülöttek közismerten sokkal felszabadultabbak, közvetlenebbek, és jobban veszik az akadályokat. Hát így természetes - gondoltam én - hogy senki más nem kísérheti óvodába első nap, csakis én. ... Az ebben a csoportban kialakult szokás szerint, beülhettem a terembe, és ezzel nem is volt gond. Ahogy azonban indultam volna kifelé, a gyerekemet mintha kicserélték volna! Sírt, könyörgött, ordított, hogy ne hagyjam ott... Mintha nem is ő lenne... Itt is kudarcot vallottam, és hetekig kerültem az óvodát.

Mire elérkezett az idő, hogy a harmadik is belépjen az óvoda falai közé, már tudtam, hogy ezt Apára kell bízni. Apára, aki nagy és erős, és aki tudja, hogy az óvoda jó dolog.

:)

Amikor óvodások lesznek gyermekeink

Az óvodakezdet mindig is nagy kihívás volt számomra.
Az egész történet mintegy 30 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor én is ÓVODÁS LETTEM. Azt a borongós őszi napot máig sem feledem, és erős a gyanúm, hogy gyermekeim óvodai beszoktatásának nehézségei is nagyrészt erre az élményemre vezethetők vissza.
Kis családunk határtalan nagy szerencséje, hogy férjem számára ezek a problémák egyszerűen nem léteznek. Amikor a kisfiam az óvodában sírt utánam, én meg otthon sírtam utána, a párom jeges nyugalommal állapította meg:
"- Ti egyszerűen nem vagytok magatoknál..."
Amikor kidőlt belőlem, hogy
"- Miért van az, hogy más gyermeke két puszi után, mosolyogva köszön el szüleitől, és vidáman megy be játszani a többi gyerekhez, addig az én gyermekem körme szakadtáig markol belém, miközben az óvónők igyekeznek rólam leválasztani... ?!?"
Erre a párom megjegyzése:
" - Már az is baj, hogy minket ENNYIRE szeret a gyerekünk?!?"

A történeteket még hosszan sorolhatnám, mindenesetre az óvodai beszoktatást a férjemre bíztam, aki minden zökkenő nélkül meg is oldotta a feladatot. A gyermekeim szeretik az óvodát, sok kis baráttal lettek gazdagabbak, kézműves munkáik a lakásunk díszévé váltak, ... lehet, hogy csak a kezdet a nehéz?!?

Minden sorstárs szülőnek ajánlom a lenti cikket, ami egy teljesen új, számomra is elfogadtható szemléletet tükröz:

Egymásra hangolódást, beszoktatás helyett!